Klikk!

Egyszer volt, hol nem volt... Valamikor 2003 tavaszán

Aki járt már Pécsett a Jobb, mint otthon nevű "könyvtárban" valószínűleg jobban maga elé tudja majd képzelni a történet kezdetét, aki nem az engedje szabadjára a fantáziáját!

A fenti helyszínen került sor ugyanis az első találkozásra a zenekar későbbi tagjai között. Viking nem sokat teketóriázva szegezte nekünk a kérdést (Bence és Merlin), hogy szeretnénk-e zenekart alapítani vele?

Naná!!!

Mint később kiderült, a szimpátiát az alapozta meg, hogy Bence barátommal akkusztikai terrort folytattunk a kocsma vendégei ellen, ugyanis nem kevés pénzt sikerült elhelyezni a zenegépben, melynek ellentételezéseként egész este szólt a Led Zeppelin, a Metallica, a Guns, a Purple és végül, de nem utolsó sorban a Rózsaszín Pitbull. És ezáltal rögtön értelmet nyert a terror szó!

Kb. két hét elteltével nyélbe is ütöttük az első próbát (a zenekar ekkoriban az igen fantáziadús IZÉ névre hallgatott), amin megismerkedthettünk Csabcsival, Viking korábbi zenésztársával, leendő dobosunkkal. Az első néhány szám (nehéz kitalálni) az Ironman, a Paranoid és a Born to be wild voltak. Plussz prüntyögtünk Tankcsapdát és Nirvanát is.

Viking akkor nyűgözött le bennünket először, amikor előkapta tokjából a fekete B.C. Rich gitárját, majd másodszorra akkor, amikor elkezdett játszani. -Hűűűűűű! - Mondtam ekkor én, és az azóta eltelt másfél évet annak szenteltem, hogy valamelyest felzárkózzak. :)

Csabcsi pontos volt, mint az óramű, Bencének viszont szintén volt hová fejlődni. Szerencsére a fejlődés azóta megtörtént!

Pár hét után úgy gondoltuk, húzunk egy merészet és előkaptunk néhány népdalt, ami azonban más énekhangot követelt. Össze is állt két, később három, még később négy (természetesen nagyon rockosan nyomattuk) népdalunk és csatlakozott a zenekarhoz Réka, aki (túlzás nélkül állítom) fantasztikus hangját adta a ezekhez az egyedi feldolgozásokhoz.

Ezek az események kb. szeptemberre datálhatók és nem sokkal később, októberben sor került első fellépésünkre is Györkönyben, ahol nem várt sikert arattunk. Ahhoz képest, hogy első buli volt...

Ezt követte a vizsgaidőszak, ami egy olyan zenekar életében, ami egyetemistákból tevődik értelemszerűen nem különösebben eseménydús.

Februárban lesöpörtük a padlást, mindenünket pénzzé tettük és a pécsi Fido Studioban felrántottunk 4 dob alapot, majd összeácsoltuk a gitársávokat és ha a technika ördöge nem szól bele, meglettek volna az éneksávok is, de... Az ördög ugye nem alszik.

Ennek az áldásos tevékenységnek a végeredményét tölthetitek le a bal oldalon az Acid Downloads menüpont alatt.

Üröm az örömben, mármint a mi szempontukűnkból, hogy amint befejeződtek a munkálatok kisebb magánéleti válság tört ki a bandán belül, ami azt eredményezte, hogy Réka kiszállt, mi pedig nem próbáltunk kb. április közepéig.

Aztán jött az újabb vizsgaidőszak, és egy nyár, amit a pénz- és az időhiány határozott meg.

Eközben nyomultunk Tamásiban a King of the Road fesztiválon, ami eddigi pályánk legnagyobb kihívása volt. Akkora volt az a színpad, hogy távcsővel láttam a másik végét. Jellemzően mi nyitottuk a programot: 0 közönség, 50 fok árnyékban. Ennek ellenére hatalmas élmény volt. Még akkor is, hogy a 4. szám után majdnem elájultam.

Aztán visszatértünk Györkönybe is, ahol ezúttal nem sikerült a közönség kedvében járni. Pedig mi a lelkünket is kitettük. A legnagyobb aktivitás a közönség részéről a lábfej mozgatás volt. Hiába játszottunk Mobilt, Csapdát, a két kedvenc szuperrajongólányunkon kívül senki sem mozdult meg. Hát... van ilyen.

Később nagy nehezen beköszöntött az ősz, és újra nekihasaltunk a munkának. Kezdenek összeállni az új dalok és kaptunk néhány meghívást is. Csupa jó előjel, a többi pedig már a jelen...